2011. június 21., kedd

Andrássy út 45- a volt Japán Kávéház épülete



A modern bérházak letisztult formavilága és minimál stílje után bevallom, hogy vágytam valami csicsásra. Vagy legalább egy kis romantikára. Klasszicizáló oszlopfőket, puttókat, stukkókat, állatfejeket akartam. Aztán eszembe jutott, hogy pár hete az Andrássyn sétálva nyitva volt egy kapualj az Írók boltja mellett és azok a képek még ott lapulnak egy mappában. És ugyan nem csicsás a ház, csak diszkréten eklektikus, de ódon és annyira más. A képeken végigfutva megállapítottam, hogy a nagyja sötét és életlen, és hogy ez nem fog menni, pedig a hangulat, az ott van. Aztán megláttam a színes üvegablakokat a horoszkóppal, és az győzött. Posztolunk!


Hálátlan feladat ezt a házat fotózni, a belseje inkább emlékeztet a nyócker mélyén húzódó bérházakra, meg is lepődöm, hogy a félmilliós bőröndöt és öltönyöket áruló dizájner szentélyektől egy ugrásra ilyen van.
És most csatolja be mindenki az övét, időutazunk. 
Hauszmann Alajos így ír a naplójában: "1872-ben megindult a budapesti Sugár úton a nagyméretű építkezés. Az 1870-es X. törvénycikk alapján megalakult Fővárosi Közmunkák Tanácsa ugyanis elsősorban a Sugár út építését tartotta legfontosabb feladatának..." 1876-ra elkészül hát a mai Andrássy út, csaknem egészen beburkolják fakockákkal és gyalogjáró aszfalttal. Szent István napján át is adják a forgalomnak. Az épületek csak eztán jönnek, sorban. 
1878-ban Bukovich Gyula tervei alapján felépül Karsay Albert háza a Gyár utca (a mai Liszt F. tér) sarkán, neoreneszánsz stílusban, mint a Sugár út épületeinek nagy része. Az úri  lakás az első emeletre kerül, az ebédlőjében az építész által tervezett bútorok, famennyezet, faburkolat, reneszánsz márványkandalló. Innen nyílik a festett üvegablakos télikert (!), amelynek fényét trópusi növények és akvárium emelik. A ház olyannyira jól sikerül, hogy a Bauzeitung für Ungarn építészeti újság részletes anyagot közöl róla, amelyben példaként állítja az út többi palotája elé, amik még épülőben vannak.





Ráadásul a földszinten, a mai könyvesbolt helyén olyan műintézmény nyílik meg 1895-ben, ami hosszú évtizedekig az egyik lemenőbb kávéház Pesten. A falakat díszítő egzotikus, keleties csendéleteket mintázó csempéről a Japán nevet kapja. Két fénykora volt, mindkettőnek a soros világháború vetett véget. 1907-től a képzőművészek törzshelye, itt kávézott többek közt Csók István, Fényes Adolf, Rippl-Rónai, Csontváry. A második 1928-tól kezdődik, amikor Kraszner Menyhért, a Ritz Szállón edződött vendéglátós átveszi a menedzsmentet, és létrehozza az írók paradicsomát. Abban az időben Molnár Ferenc, Szép Ernő, Bródy Sándor, Kassák és többek törzshelye. De Kraszner művészetpártolóként évente egy kosztos diákot is tart a képzőről és a rászorulóknak bevezeti a javító kávé intézményét, ami tulajdonképpen egy plusz adag ingyen, ráadásul a művészembereknek 10%-kal kevesebbet is számol. Nem csoda, hogy itt ír Rejtő Jenő és József Attila is, bizonyos kávéházi szegleten.
A ház mai állapota kevéssé művészi, bár éppen van benne valamilyen kiállítás. Pezsgő életnek nyoma sincs, felújítás hosszú évtizedek óta nem érte, a lépcső sötét, a megmaradt kőpad oroszlánjai a színes falikúttal egyetemben késő délután csak a vaku fényében látszanak. A hátsó lépcsőn szinte tapintani a XIX. századot. Kicsit már kényelmetlen ez a dekadencia, jó az, ha érezni a múlt erős, bódító illatát, ami itt mindenből árad, de a kapubejáróban sírva lehet fakadni a stukkós keretbe foglalt postaládák, a fekete koromfoltos mennyezeti boltozat és a sárga katedrálüveg pótlások miatt. Ezek képmásaitól a jó közérzet és a nyugalom megőrzése végett mindenkit megkímélnék. Ami a képeken van, az nagyjából egy best of összeállítás, amelynek egyértelmű csúcspontja a horoszkópos üvegablak.

















A kutakodás közben megtaláltam, hogy az Egy nap a városban csapata már leterepszemlézte a házat, és ők gömbfotót is mutatnak, úgyhogy hajrá.  
Örülnöm kéne, hogy ilyen állapotban van, ha majd felújítják egyszer, biztos nehezebb lesz bejutni. Sovány öröm.  


Felhasznált irodalom: 
Siklóssy László: Hogyan épült Budapest? 1870-1930 A Fővárosi Közmunkák Tanácsa története
Hauszmann Alajos naplója


0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése